Napjainkban a technológiai és gazdasági fejlődés, valamint az egyre fokozódó urbanizálódás következtében jelentős mértékben megnőtt a hulladékok káros hatásai elleni védelem szerepe. A természeti erőforrások ésszerű, anyag- és energiatakarékos felhasználása jelentős kihívást jelent a hulladékgazdálkodás szempontjából.
A közszolgáltatások körébe tartozó közüzemi tevékenység célja az emberi egészség, a természeti és az épített környezet megóvása, a hulladékkeletkezés megelőzése, a nem hasznosuló, vissza nem forgatható hulladék ártalmatlanítása, továbbá a környezettudatos magatartás kialakítása. A tevékenység szervezése során elérendő cél, hogy a gazdálkodók, fogyasztók által viselendő költségek a lehető legnagyobb környezeti eredménnyel járjanak, hisz mindez valamennyi gazdasági szereplő oldalát tekintve társadalmi érdek.
Önkormányzatok szerepe
Az önkormányzatok kötelező (köz)feladata a hulladékkezelési közszolgáltatás megszervezése és fenntartása. Az adott településen a közszolgáltatást végző közszolgáltatót kötelező és kizárólagos jelleggel a helyi önkormányzat jelöli ki rendeletében. Mivel jogszabály hozza létre a jogviszonyt az igénybevételre kötelezett és a kijelölt közszolgáltató között, így annak tartalmát, a díjfizetés gyakoriságát, a díj mértékét, az előírt legkisebb heti űrmértéket, a gyűjtés heti minimális gyakoriságát jogszabályok rendezik, tehát nem az érintett felek megállapodása lesz irányadó e kérdésekben.
A hulladékgazdálkodásról szóló törvény[1] értelmében a települési önkormányzat képviselő-testülete önkormányzati rendeletben állapítja meg az önkormányzati hulladékgazdálkodási közfeladat ellátásának rendjét és módját, a közszolgáltató és az ingatlanhasználó ezzel összefüggő jogait és kötelezettségeit, valamint a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződés egyes tartalmi elemeit.
A szolgáltatás mibenléte
A jogszabály a hulladékgazdálkodási közszolgáltatást kötelező jelleggel igénybe veendő szolgáltatásként határozza meg.[2] A törvény felhatalmazása alapján megalkotott helyi jogszabály ugyancsak előírja a településen élő lakosok számára a hulladék összegyűjtésére és elszállítására vonatkozó közszolgáltatás igénybevételét, illetve a szolgáltatási díj megfizetését. A jogszabályok kötelező jellege a hulladék megfelelő kezelése hiányában esetlegesen kialakuló közegészségügyi veszélyeket hivatott megelőzni, illetve a hulladék újrahasznosítása révén fontos társadalmi-gazdasági szerepet szolgál.
A törvény vonatkozó rendelkezése[3] szerint, az ingatlanhasználó a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás ellátásához szükséges feltételeket a közszolgáltató részére biztosítja, és a közszolgáltatást igénybe veszi. Ugyanezen törvény kimondja, hogy az ingatlanhasználó a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás ellátásáért hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díjat fizet az e törvényben, valamint a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díj megállapításáért felelős miniszter rendeletében meghatározott feltételek szerint. [4]
Az ingatlanhasználó alapvető kötelezettsége tehát a hulladék, önkormányzati rendeletben foglaltaknak megfelelő gyűjtése, a közszolgáltatás részére szabvány edényzetben történő átadása, valamint a közszolgáltatási díj megfizetése.
Az ingatlanhasználó a települési szilárd hulladék gyűjtésére, illetve elszállítására a közszolgáltató szállítóeszközéhez rendszeresített gyűjtőedényt, valamint – a gyűjtőedényzet űrtartalmát meghaladó mennyiségű alkalmi hulladék gyűjtésére – a közszolgáltató által rendelkezésre bocsátott és azonosító jellel ellátott más gyűjtőeszközt köteles igénybe venni. A helyi közszolgáltatás által ellátandó területre rendszeresített szabványos gyűjtőedények típusát, minimális térfogatát, darabszámát és ürítésre való átadásának helyét a közszolgáltató az önkormányzat egyetértésével állapítja meg a keletkezett hulladékmennyiség és a gyűjtési/ürítési gyakoriság figyelembevételével.
A vegyes hulladék szabványos gyűjtőedényben történő gyűjtéséhez a közszolgáltatónak biztosítania kell azt, hogy az ingatlanhasználó legalább 2 különböző űrmértékű gyűjtőedény közül választhasson. A közszolgáltató a vegyes hulladék gyűjtésére szolgáló 2 különböző űrmértékű gyűjtőedény közül a természetes személy ingatlanhasználó részére legalább egy olyan gyűjtőedény választásának lehetőségét biztosítja, amelynek az űrmértéke a 80 litert, vagy a lakóingatlant egyedül és életvitelszerűen használó természetes személy ingatlanhasználó részére legalább egy olyan gyűjtőedény választásának lehetőségét biztosítja, amelynek űrmértéke a 60 litert nem haladja meg. Azonban e jogosultságot az ingatlanhasználó csak abban az esetben veheti igénybe, ha annak tényét, hogy a lakóingatlant egyedül és életvitelszerűen használja, a települési önkormányzat által kiadott igazolás útján a közszolgáltató részére bizonyítja.[5]
A kötelező közszolgáltatás felajánlásának gyakoriságát a 16/2002 (IV.10.) EüM rendelet 5.§ (2) bekezdése szabályozza, mely alapján a bomló szerves hulladékot nagyvárosias és kisvárosias lakóterületen hetente legalább kétszer, egyéb lakóterületen hetente legalább egyszer, illetőleg szükség szerint nagyobb gyakorisággal el kell szállítani.
Általános tapasztalat, hogy a hulladékkezelési közszolgáltatási szerződést a lakosság nagy része nem kívánja megkötni, ugyanis úgy véli, hogy ha nincs szerződés, akkor számlát sem kap, illetve a díjhátralék követelése során hivatkozhat arra, hogy nem rendelkezik szerződéssel. Viszont a közszolgáltatás jellegéből és közegészségügyi vonatkozásból adódóan, a közszolgáltatónak nincs lehetősége arra, hogy csak a számlázási nyilvántartásban szereplő, vagy díjat fizető ingatlanhasználóktól szállítsa el a hulladékot. Nem életszerű ugyanis, hogy az ingatlan tulajdonosa az ingatlan használata során egyáltalán nem bocsát ki hulladékot, ezért a legkisebb méretű gyűjtőedény kötelező igénybevételének előírása, és ennek alapján a közszolgáltatási díj fizetése a szolgáltatás és ellenszolgáltatás elvének sérelmét nem idézi elő. Az esetenként előforduló üres vagy félig üres gyűjtőedény alapján kifizetett közszolgáltatási díj a szolgáltatás és ellenszolgáltatás aránytalanságát ugyancsak nem vonja maga után.
A kötelezően igénybeveendő közszolgáltatás jellegéből adódóan, a felek között nem kötelező az egyedi hulladékkezelési szerződés megkötése. A szerződéskötés elmaradása nem jelenti azt, hogy az ingatlanhasználó – amennyiben a helyi rendelet erről másként nem rendelkezik, - nem köteles a hulladékszállítási díj megfizetésére. A folyamatos szolgáltatási kötelezettség teljesítésének számít, ha a közszolgáltató a meghatározott ürítési napon, szállítóeszközével az ingatlanhasználó ingatlana előtt, hulladékelszállítási szándékkal megjelenik a közszolgáltatás felajánlása céljából. A díjfizetési kötelezettség a felajánlással együtt áll be, ezért az ingatlanhasználó köteles a jogszabály szerinti díjat (közszolgáltatási díjat) megfizetni.
Lényeges, hogy a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás igénybevételéért az ingatlanhasználót terhelő díjhátralék és az azzal összefüggésben megállapított késedelmi kamat, valamint a behajtás egyéb költségei adók módjára behajtandó köztartozásnak minősülnek.[6]
Mi a teendő, ha lakatlan az ingatlan?
Szüneteltethető a közszolgáltatás igénybevétele a helyi önkormányzati rendelet szabályozása szerint azokon az ingatlanokon, amelyeken senki sem tartózkodik, s emiatt hulladék sem keletkezik. Bejelentés nélkül visszamenőleges hatállyal szüneteltetést nem lehet megállapítani, erre az időszakra az ingatlan tulajdonosa /birtokosa, használója/ a kötelező közszolgáltatásért díjfizetési kötelezettséggel tartozik.
A Fogyasztóvédelmi Hatóság hatásköre
A fogyasztóvédelmi hatóság eljár:
- az elszámolással,
- számlázással,
- díjfizetéssel kapcsolatban,
- a díjhátralék esedékességét követően megtett intézkedésekre,
- valamint a hulladékgazdálkodási közszolgáltatást érintő értesítési, tájékoztatási, szolgáltatásnyújtási kötelezettségre vonatkozó rendelkezések természetes személy ingatlanhasználókkal, társasházakkal, illetve lakásszövetkezetekkel szembeni megsértése esetén.[7]
Fontos hangsúlyozni, hogy a fogyasztóvédelmi hatósági eljárásban a fogyasztónak igazolnia kell, hogy a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos, az eljárással érintett panaszát az érintett Koordináló szerv vagy közszolgáltató felé megtette.[8]
Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal
Műszaki Engedélyezési és Fogyasztóvédelmi Főosztály
Fogyasztóvédelmi Osztály
------------------------------------------------------------------------------------------
[1] 2012. évi CLXXXV. törvény (továbbiakban: Ht.) 35. § (1) bekezdés c) pontja
[2] Ht. 2. § (1) bekezdés 27.) pontja
[3]Ht. 38. § (1) bekezdése
[4] Ht. 38. § (2) bekezdése
[5] A hulladékgazdálkodási közszolgáltatás végzésének feltételeiről szóló 385/2014. (XII.1.) rendelet 7. §
[6] Ht. 52. § (1) bekezdése
[7] Ht. 83. § (1) bekezdése
[8] Ht. 83. § (3) bekezdése